Szegedi Sci-Fi Nap – 2011. november 26., szombat

Helyszín: Szeged, Bálint Sándor Művelődési Ház, 6726 Szeged, Temesvári krt. 42.

Időpont: 2011. november 26., szombat, 9.30 – 18.00

Jegyár:
Elővételben: 750 Ft
Helyszínen: 900 Ft


Előregisztrálni a pusztay.istvan@freemail.hu címen lehet.

E-book: ellenség vagy a jövő?

Míg a nyugati piacon a gyártók lassan kiadták az e-papíros olvasók mellé a multimédiás eszközeiket is, míg óriási viták zajlottak árazásról, az Amazon stratégiájáról, a magánkiadás előnyeiről és hátrányairól, addig Magyarországon unalmasan telt az év. Az e-könyv formátumban elérhető könyvek száma nem nőtt meg robbanásszerűen, nem halt (mindenütt) csúf halált a másolásvédelem, és továbbra sem jelent meg az az olvasó, amit konkurenciája lehetne a Kindle-nek.

Hogy a kerekasztal másfél óráját mégse töltsük néma csendben, az olvasók, a piacra lépni készülő írók, az e-könyv készítők és az e-könyv terjesztők egy egy képviselőjével megbeszéljük, látnak-e kedvező trendeket, jövőt az Amazon ellenében esetleg mellett, és hogy a zenéhez hasonlóan vajon bedöntik-e a könyvkiadók a saját piacaikat, vagy látszik némi esély arra, hogy előbb-utóbb elszánják magukat a vevőik kiszolgálására.

Moderátor: Szemes Balázs – lelkes e-könyv olvasó

A beszélgetés résztvevői:

Lőrinczy Judit (Jud), író, szerkesztő (LFG.hu, SFmag.hu)

Kiss Gabriella, olvasó (Hármas Könyvelés)

Brenyó József, ügyvezető, Digitalbooks

Farkas István, e-könyvszakértő, e-könyv evangelista (E-könyv olvasók blog)

Lovas Lajos, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Digitális Archívum Főosztálya, főosztályvezető

Miyazaki Jun, e-kiadóvezető (SFportal E-Book)

Kapcsolódó videó:
E-book kerekasztal beszélgetés – 2010. november 11., SFportal Meetup

Kapcsolódó cikk:
Az e-könyv csapdájában – Jud Lorin

E-book: ellenség vagy a jövő? bejegyzéshez 6 hozzászólás

  • Kocsis Ferenc szerint:

    Amíg a “szakértők” elvitatkozgatnak a témáról, a világ szépen megy tovább. A legtöbb író (akik nem futottak be, nincs irodalmi ügynökük, nem karolta őket fel valami pénzes mecénás vagy kiadó) most is három lehetőség közül választhat. 1. Amit írt, beteszi a fiókba, aztán majd lesz vele valami. 2. Ingyen közzéteszi a neten valami honlapon. 3. Megjelenteti egy elektronikus könyvterjesztővel (nem kiadóval), ami hajlandó szóba állni vele és fizet is részesedést az eladott példányok után.
    A körülmények és a bizonytalan jövő ismeretében én a 3. lehetőséget választottam és mindenki másnak is ezt ajánlom.
    A honlapomról elérhetők az eddig megjelentetett műveim. Nem kapkodnak ugyan utánuk az olvasók, de amíg fülig ülünk a gazdasági válságban, ez érthető is. Én bízom benne, hogy a válság után fellendülés jön – majd egyszer. És akkor lesznek vásárlók is, egyre növekvő számban.

  • Merras szerint:

    @Kocsis Ferenc

    Anélkül, hogy látatlanban bárkinek a művét minősíteni akarnám, meglehetősen ritkán látok olyat, hogy kiadó nélkül “csak úgy” egy író alkotna valami olyan zseniálisat, hogy ihaj… aztán a gonosz kiadók miatt nem jelenne meg.

    A self-publishing az szvsz a világ egyik legnagyobb illúziója. Vannak olyan írók, akik tényleg át tudták lépni pl. az Amazonon az egydolláros könyvekkel az 1 millió dolláros bevételt, de minden ilyen szerzőre jut 10.000 olyan, akik sehova sem jutottak ezzel a modellel.

    Mert még ha zseniális is az adott mű, ahhoz még mindig kell egy kiadó, aki ezt be tudja futtatni. De a legtöbb esetben az íróknak nem regényük, hanem regénykéziratuk van, amit még rendbe kell raknia egy profinak.

  • Jud szerint:

    Biztos vagyok benne, hogy ez a téma is elő fog jönni. 🙂

  • sheenard szerint:

    Nekem az a meglepő, hogy ez még egyáltalán kérdés…

  • Kindlevarazs szerint:

    Sziasztok!

    >Anélkül, hogy látatlanban bárkinek a művét minősíteni akarnám, meglehetősen >ritkán látok olyat, hogy kiadó nélkül “csak úgy” egy író alkotna valami olyan >zseniálisat, hogy ihaj… aztán a gonosz kiadók miatt nem jelenne meg.

    Nem biztos, hogy igazad van. Ahhoz, hogy egy iro irjon egy jo konyvet, NINCS szukseg kiadora! (A zsenialisat ne hasznaljuk, azok nagyon-nagyon ritkak). Ahhoz, hogy sokan megismerjek, talan jobban, de eppen a Kiadok azok, akik a szemetet is befuttatjak, ha eppen az a cel:-) Szoval itt kicsit kevered a dolgokat. Tovabba egy konyv nem attol zsenialis ugye, hogy “befutott”. Ha csak 100-an olvassak, attol eppenseggel meg lehetne jo konyv:-)
    A mai helyzetben a kiadok nem nagyo kapkodnak az uj szerzok muvei irant, peldaul azert sem, mert nem tudjak/akarjak vallalni az anyagi kockazatot. Igy a szerzo(k) a self-publishing-gel nem vallalnak komolyabb kockazatot annal, mintha egy kiadonal próbálkoznának, sőt, jobban is járhatnak.
    Én meg olyat latok meglehetosen ritkan, hogy egy kiado erteken kezelne a szerzoket:-) Persze, ez is szubjektiv megallapitas:-)

  • Kocsis Ferenc szerint:

    Igazatok van. És még hozzátenném azt is, hogy egy magyar nyelven író szerzőnek akkor lesz valamikor a távoli jövőben esélye sok millió olvasóhoz eljutni az interneten keresztül, ha megjelennek az első ingyenes vagy nagyon olcsón használható (1 fillér/mondat) profi műfordító programok, amik legalább 30-40 nyelvre tudják percek alatt konvertálni a betöltött művet, hogy a világ nagy részén elérhető legyen. Messze jobb minőségben, mint a mostani a rendszerek!
    Persze a gépek akkor is csak nyersfordításokat csinálnak majd, míg a lektorálást az embernek kell végeznie. Ami vagy pénzbe fog kerülni vagy előállhatna valaki (egy nagy terjesztő vállalat) azzal, hogy az olvasók javítsák ki a könyvet vagy egy-egy részét (1 fejezet/fő). Cserébe ezért ingyen kapják az adott könyvet. Ahogy a gugli transzlétbe is belekontárkodhat az ember, úgy az irodalmi művekbe is lenne hozzászólása (korlátozott szinten persze). Az üzleti modell lényege az volna, hogy mindenki jól járjon: Az írónak ne fizetnie kelljen a könyvéért, hanem kapja a zsét, a terjesztő és fordító program fejlesztő is lenyúlhassa a százalékát és az olvasók is nyerjenek azzal, ha besegítenek.
    Arra a kérdésre, hogy mely olvasó legyen az, aki lektorálhatja a könyvet és módosíthatja a szövegét úgy, hogy ne térjen el durván az eredeti nyelvűtől, több megoldás lehetséges. 1. több olvasó csinálja és egymást ellenőrzik. 2. hivatásos olvasókra kell bízni, akik amúgy is sokat olvasnak és megbízhatóak. Ilyenek az újságírók (könyvkritikusok), irodalom tanárok, irodalom szakos hallgatók az iskolákban (akár vizsgafeladat is lehet egy könyv lektorálása), illetve maguk az írók, akiknek ez a munkájuk.
    Mit szóltok???

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.