Sci-fi és vallás
Milyen hasonlóságokat, illetve milyen különbségeket érhetünk tetten a sci-fi irodalmi alkotások és a kanonizált vallási iratok összehasonlításakor? E fő kérdés megválaszolásához előbb megkíséreljük meghatározni a sci-fi és a vallás mibenlétét, határaikat. Eközben két további rokon műfajt is segítségül hívunk – így négy fogalom kereteit, mozgásterét, módszertanát, jelképrendszerét, célkitűzéseit és üzenetét összevetvén igyekszünk eljutni… (hogy hova?!) a felvetett probléma megoldásához, az sf és a vallás közös területeinek feltérképezéséhez…
A segítségül hívott rokon műfajok: a mitológia és a mese.
Előadó:
Kerekes B. László (csuki) – valláskutató (SZTE)
írott anyagot tegyetek kozzé róla.
Meglehetősen furcsának találom, hogy a sci-fit, mint irodalmi, képzőművészeti műfajt rokonítani próbálja valaki a vallással, mint hiten alapuló világképpel. Mert bár valóban megfigyelhető köztük némi tematikus hasonlóság, mégis a vallás nem művészet. A vallásnak van művészete, de nem erről szól. A művészet csak ábrázolja a világot, de nem próbálja meg magyarázni (jó esetben), a vallás viszont kifejezetten magyarázza, modellezi, válaszokat ad a felmerülő kérdésekre és nem tartja fontosnak az ábrázolást (pl.: az iszlámban korlátozzák a leginkább a művészetet). A vallási ábrázolások főleg tanító és lelkesítő, propaganda célokat szolgálnak a nagy tömegek megnyerése céljából, míg a művészet célja nem a megnyerés, hanem sokminden más (elgondolkodtatás, gyönyörködtetés, stb).
A mitológia szintén a vallás egy formája, nem intézményesített keretben, a mese pedig kifejezetten a művészetek körébe tartozik, mint elbeszélő műfaj, még akkor is, ha tanító célzatú.
Ettől függetlenül jó ötlet kutatni a témát, hisz amennyire látom, a jelen korban nagyjából azt a szerepet tölti be a sci-fi a tudomány számára, mint régen a vallások számára a mitológiák és mesék. Lehetőséget ad a nem kanonikus gondolatok szabad kifejezésére…
Mindkét esetben keveredik a tudomány és a fikció, csak az egyik esetben a tudomány, míg a másik esetben a fikció van többségben. 🙂